- Ókortól napjainkig -
Az emberiséggel egyidős ez az ősi kezelési módszer. A föld minden természeti népe alkalmazza a masszázst fáradtság esetén, rándulások gyógyítására, fájdalomcsillapításra, utókezelésre.
Kínában a masszázs nagyon régi tudomány, melyet már 4000 évvel ezelőtt ismertek. Indiában, ugyanabban az időben egészségügyi jellegű vagy rituális eljárásokkal együtt alkalmazták.
Hippokratész (ie. 460-377) szerint eredményes a kezelés, izomrándulások és helyre igazított ficamok esetén. A masszázs mozgásképessé tesz egy már megmerevedett izületet, tónust ad a szöveteknek, felpuhítja őket, megerősíti a gyenge izületet, a merevet pedig mozgékonnyá, hajlékonnyá varázsolja.
Galenus (120-201) a testgyakorlatok előtt és után masszázst rendelt frissítés céljából. Megállapította, hogy a testi tevékenység után végzett masszázs elősegíti a felhalmozódott káros anyagok kiürülését a szervezetből.
A Római Birodalom hanyatlása után a masszírozás csupán kellemes időtöltésül szolgált. Európában a masszázzsal az 1500-as évektől már gyógyítottak.
Ambroise Pare (1510-1590) terápiás céllal masszíroztatta azokat a sebesülteket, akik mozgásképtelenek voltak. Különbséget tett lazító, tonizáló és erősítő masszázs között.
19. század végén Bergmann kezdeményezésére megalapították az első állami masszírozó iskolát. Hamarosan megjelentek az első tankönyvek. Köztük A. Hoffa ortopéd sebész műve, melyet a mai napig is használnak